Kábulat

Összes megtekintés: 178 

Kábulat
(avagy miért nem alszom)

Az a bizonyos 33 óra ébrenlét.
Hiányoznak az álmok.
Hiányoznak, mert ott velem vagy.
Gyenge, rövid hallucináció csupán.
És mégis többet ér, mint a valóság.
Te erősre vágysz, miért születtem gyengéden?
Szívemet hiába edzem ezernyi vassal.
Már csak álmomban vagy nekem.
Én nem a Június vagyok, hanem a hajnal.
Hideg vagyok, mert elhidegültünk.
Keresed az utad, de nem leled a léted.
A hallucináció már nem csak az ágyban kísért engem.
Mindent elrontasz, vágyam haragban ég!
Nem kell a jelen, sem a múlt, sem a jövő ragyogása.
Kezed csak az ő kezéért nyúl.
Hiú vagy, ha elhiszed. Te nem vagy részünk.
Elengedlek, mint héliumos lufit a gyermek.
Ki sír még pár órát, majd rájön, hogy a lufi csak egy játék.
Fel kell nőni.
Csak átverés.
Elengedlek, mint csillag a fényét. Több millió fényévre száműzlek.
Kábulatban hullócsillagot látok.
Nem, nem azt fogom kívánni!
Oh te buta liba!
Mondd miért születtem ilyen gyengéden!?
Felveszem most már az álarcom, többet nem nézhetsz rám!
Elengedlek, mint repülő a talajt, és már nem szállok le.
Elengedlek, mint rózsa a szirmait, a tövisek maradnak csak.
Burokban maradok!
Kell a kávé, nem engedek már álmot!
– Nem engedem, hogy visszatérj!

“Kábulat” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szia Kankalin!:]
    Nem is tudom miért nem láttam ezt a csodálatos gyöngyszemet !
    Meglehet hogy akkor pont nem küldtem be semmit!
    Olvasom ,olvasom és nem tudok betelni ezzel a szépséges vággyal,az emlékek forróságával,a kínokkal,,a szenvedéssel ,a tudattal,hogy" többet nem nézhetsz rám",az aki Neked volt a legerősebb,ahogy többet senki se fog Rád nézni soha többet.
    Szépséges soraid mély nyomot hagytak szívemben!
    Hagyd elmenni!:]
    Őszinte tisztelettel gratulálok……hogy ilyen szépen,őszintesén meg tudtad írni a legnagyobb bánatod !(f)
    Szeretettel….Babu(l)

Szólj hozzá!