ÁLMODOM
Szívemben ezernyi fájdalom.
Elmémben jelenő sírhalom.
Hegyes tőr vagdossa testemet,
Kínzó gyötrődés lelkemet.
Engem a fájdalom betemet.
Meghalok. Eltemetnek.
Kopogok. Elfelednek.
Légszomj. Fulladás.
Koporsó. Elmúlás.
Éjszaka alszom, s álmodom.
Mért álmodom? – hisz nem akarom.
Takarodj el te rohadt rémálom!
Visszatérő rémálom.
és álmodom csak álmodom,
mindig csak ugyanazt álmodom.
Nem akarok rémálmokat!
Nem akarok fájdalmakat!
Nem akarok vértócsákat!
Nem akarok sírhalmokat.
Ha kopogtatok, mert lezártatok,
engedjetek ki, mert még élek,
a más világból még nem kérek.
Nagy Rozália
Kedves Timóca !
Köszönöm , hogy benéztél hozzám.
Szeretettel Rozálka
Kedves Anikó, Gerzsonmama,Anna és Anikó!
A verseket valami megihleti…hát nekem sem nyakig tejfel az életem.
Így ha valami olyan történik, ami nem illik bele az igazi életbe vagy már túl megy azon, vannak ilyen pillanataink. óráink, heteink , de még akár hónapjaink is.
Konkrétan ezt a verset tényleg egy rossz éjszaka hozta ki belőlem, de nem volt ilyen drasztikus, ne ijedjetek meg.
De , nagyon köszönöm aggodalmatokat, mert így az ember érzi, hogy törődnek vele, érdekli a másik hogyléte,
és én itt nagyon jól érzem magam..
Ezt nektek köszönhetem , akik olvastok és figyeltek rám.
Köszönöm.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Rozálka!
Teljesen megijedtem. Csak nem veled történnek ezek? Azonnal fordulj orvoshoz, ez nem játék! És persze feltétlenül számolj be a történtekről! Ha ezt csak a vers kedvéért írtad, akkor jól rám ijesztettél!
Szeretettel: Anikó