Rab madarak balladája


Rab madarak balladája

Magasan szárnyaltam
Alattam fellegek
Faágra szállottam
Hogy megismerjelek

Szabad voltam akkor
Szívem tele vággyal
Mikor rám találtál
Fájó, törött szárnnyal

Én gyógyítgattalak
Ápolgattam sebed
Te pedig vállamra
Hajtottad a fejed.

Mindketten azt hittük
Örökké így marad
Aztán nagy hirtelen
Egy vihar elragad

Elfújja reményünk
Összetöri álmunk
Egy csapásra elvész
Mit annyira vágytunk

Később még felragyog
Aranylónap fénye
Lassan, bár gyógyulok
Te jutsz az eszembe:

Engemet bezártak
Rácsos kalitkába
Tégedet bezártak
Gyémánt kalitkába

Énekem szomorú
Messzire elhallik
A te dalod boldog
Szívemben visszhangzik

De nem énhozzám szól,
Mást érintő szavak
Így lettünk egymástól
Elzárt rab madarak.

Kondra Katalin

“Rab madarak balladája” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. A madaraknak szárnyai vannak, repülni tudnak, és talán
    még egymásra találnak

    szerető üdv
    Ildiko/Kokesz/

Szólj hozzá!