A hiúz


A HÍÚZ

Sűrű erdő rejtekében
Hiúz család éldegélt.
Vadászgattak, játszadoztak,
A kölyköket nevelték.
Tarka fényes bundájukra
Mikor rá sütött a Nap,
Elrejtőzni nem volt könnyű
Ritkább lombú fák alatt.
Zsákmányszerzés sem egyszerű,
Hiszen sok az ellenség.
Fülük „bojtja” jelezte vészt,
Ha közelgett ellenfél-
Karcsú testük szinte repült
Gyors iramban a lombon át
Sok vadász hiába célzott,
A lövésük nem talált.
Bár a hiúz is vadállat, nem támad
Csak éhesen, vagy, mert kölykét
Táplálni kell szegény
Éhen ne vesszen!
Szimata érzi az embert és
Azonnal harcba száll,
Védi őt a sűrű erdő és
Tisztások, ha arra jár.
A „kétlábú” ravasz, okos,
De ösztöne oly sekély,
A vadállat ösztönének, még
A nyomába sem ér!
Az erdőkben sok hiúz élt
Számuk egyre kevesebb!
Apadnak a folyók, tavak
Ritkul az erdőrengeteg.
Az ember a „természet őre”
Inkább kiírtja a fát,
Megöli az állatokat,
Ha mindezért pénzt „kaszál”!
Különös teremtény a hiúz
A természet csodája
Ne engedjük, hogy élete,
Csak emlék legyen a Világba!
Álljunk meg egy pillanatra! Gondoljuk meg mit teszünk!
Állatok, növények nélkül rideg, szomorú lesz a Föld!

Budapest 2010 június19.

Györke Seres Klára

“A hiúz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Klári!
    Az inzulin komoly dolog, azzal nem lehet viccelni.
    Remélem találkozunk a jövő heti Klárisban, szeretnék ott ismét verssel, zeneszámmal közreműködni.
    Vigyázz magadra, az "Élő költők társaságának" rád is nagy szüksége van!
    Együttérzéssel: Dávid

  2. Kedves Klári!
    Az inzulin komoly dolog, azzal nem lehet viccelni.
    Remélem találkozunk a jövő heti Klárisban, szeretnék ott ismét verssel, zeneszámmal közreműködni.
    Vigyázz magadra, az "Élő költők társaságának" rád is nagy szüksége van!
    Együttérzéssel: Dávid

  3. Kedves Klári!
    Neved a Klárisban akkor hangzott el, amikor Katalin 20 perccel 18.00 óra előtt már bezárta a felolvasóestet, és szomorúan láttam, hogy mindenki szinte felpattant és elrohant. Én még szívesen elmondtam volna 1-2 versemet, és ha szólsz nekem (mert láttál és hallottál a színpadon verset mondani!), akkor örömmel beszélgethettünk volna, akár 18.00 óra után is, akár az utcán elmenőben. Aki szereti a verseket, az nem hajítja el a kalapácsot, amikor a "munkaidő" végét jelzik. Sebaj, a köv. alkalommal már megkereshetjük egymást a Klárisban, és szót válthatunk, amiről akarunk. Józsi úgy teszi fel a verseket, ahogy kapja, sokszor a nyelvtani elírásokkal egyetemben. A "költői szabadság" említésével megkerülted az észrevételeimre adható válaszokat. Ami a hiúzt illeti, állattanból egyetemi szigorlattal rendelkezem, a természetvédelem pedig mérnöki végzettségem része. De én nem ehhez szóltam hozzá. Először nem is akartam kritikát írni, a témaválasztásod amúgy is sokan dicsérték és fogják még, magam is nagyon jónak tartom. Gondoltam, koppintok egy verset a témádra, minél közelebb a te szóhasználatodhoz, a magam kötöttebb stílusában, szorosabb rímekkel, kimért szótagokkal. És ezt teszem csak fel, kritika helyett. Örülök, hogy tetszett. És annak is örülök, hogy a magyar helyesírás egyéni változatát használod a költői szabadság jegyében. Már mások által írt versek tucatjait "plagizáltam", de soha sehol nem publikáltam a sajátomként. Külön mappában tárolom őket itt a gépen. Egyszerűen csak versfaragási gyakorlatnak tekintem ezeket, és a szerzők reakcióira vagyok kiváncsi… Ennyi.
    Szeretettel: Dávid

  4. A dávidosított változat, ahogy én írtam volna:

    A hiúz védelmében

    Erdő árnyas sűrűjében
    Hiúzcsalád rejtezett,
    Játszadoztak, vadászgattak,
    Nevelték a kölyköket.

    Tarka, fényes bundájukra
    Mikor a nap rásütött,
    Nem volt könnyű elrejtőzni
    Ritkább lombú fák között.

    Zsákmányra sem könnyű lelni,
    Ellenség is volt elég,
    De a fülük bojtja vette
    Annak vészes közelét.

    Futni kellett? Karcsú testük
    Szinte szállt a lombon át,
    Így a vadász, noha célzott,
    Lövése sosem talált.

    Bár a hiúz egy vadállat,
    Nem támad, csak éhesen,
    Hisz kölykeit etetni kell,
    Éhen egyik se vesszen!

    Hogyha ember szagát érzi
    Nem száll harcba, menekül,
    Rejti bozót, lomb és tisztás,
    Meg a vacka ott belül.

    A kétlábú okos, ravasz,
    De az ösztöne csekély,
    A hiúzé nyomban jelez,
    Vigyázz, közel a veszély!

    Sok hiúz élt kis hazánkban,
    Számuk egyre kevesebb,
    Fogy a vizes élőhely is,
    Nincs már erdőrengeteg.

    A természet kapzsi őre
    Irtja a fát esztelen,
    Befog, leöl állatokat,
    Hogy mindent pénzzé tegyen!

    Ritka teremtmény a hiúz,
    A természet csodája,
    Ne engedjük, hogy kihaljon,
    Megcsappanjon a száma.

    Ember, állj meg és gondolkozz!
    Ami él, ne bántsd, ne öld,
    Hiszen állat, növény nélkül
    Halott bolygó lesz a Föld!

  5. Kedves Klári!
    A tegnapi Kláris felolvasáson elhangzott a neved, talán ott is vo tál, de személyesen nem volt szerencsém veled beszélni. Természetvédelmi pályázaton én is díjazom a versed. Magam is nagyon szeretem és kicsit ismerem is a természetet. De én versfaragói, ha úgy tetszik rímszerészi szemmel szoktam csakis formai dolgokban vélekedni, kritizálni akár. A témaválasztásod szent, szükséges, dícsérendő, aktuális, stb. Minden jót el tudok erről mondani. De most "szakmai" dolgokban merészelek néhány szubjektív, semmire nem kötelező félénk észrevételt tenni. Akár nyertél pályázatot, akár nem…

    7-8 szótagos sorokkal operálsz, kicsit sztohasztikusan (véletlenszerűen). Ismeretterjesztő, kicsit gyerkőcös stílusod azért megérdemelt voltna némi szabályosságot, csiszoltabb rímeket, egy kis ritmusosságot, hiszen a 8-7-8-7 soros, abab vagy axax képletű strófák – különírva vagy egymás után – igazi magyaros versformát adnak.
    És most további néhány szubjektív! megjegyzés:
    a) hiúzcsalád, rásütött – egybe írandó
    b) a Napot itt lehet kicsi vel (nap) írni
    c) jelezte A vészt, ha ellenfél(?) közeledett…
    d) "Bár a hiúztól…" 4 sor tördelése itt rossz, elcsúszott…
    e) az ösztön nyilván nem sekély, hanem csekély
    f) emlék legyen a Világba! – jaj…
    g) az utolsó 2 sor megint rosszul tördelt ,és lezáró szép rímpár hijján nagyon rosszul hangzik.
    h) pénzt "kaszál" – kicsit szlenges (pénzt akar, pénzt csinál mindenből, pénztv remél, stb.)
    i) éldegélt után vessző
    j) az AXAX rímképlet néhol megbicsaklik, többségükben gyengék a rímek
    k) "a természet őre" elé vesszőt érzek
    l) "élete csak" között nem kell vessző
    m) teszünk /Föld! – ez RÍMPÁR akar lenni???

    A téma nagyon tetszett, a verset elmentem és szokásom szerint megdávidosítom. Kérem nem megsértődni! Remek alapanyagot hoztál, kedves Klárika. És persze éljen a hiúz – családostúl…
    Szeretettel: Dávid

  6. Kedves Klárika.

    Csodálatos élvezettel olvastam ritmusos természetszeretetről bizonyságot tevő szép versedet.
    Az aggodalmat én is veled osztom. Egyre többen veszik észre, hogy baj van. Csak tudod semmi nem változik jobbra csak rosszabbá válik. Naponta több százezer erdő tűnik el a föld színéről az állataival együtt. S senki nem tesz semmit.
    Gratulálok szép versedhez Sok sikert Kívánok. Szeretettel Gyöngyi.

  7. Klárikám… Kedves jó ritmusu versikédből kicseng az aggódó ember természet szeretete, remek a témaválasztás , amivel felhívod a figyelmet a mindent tönkretevő ember viselkedésére.
    Gratulálok szeretettel
    Ilona ..

    Lilaködben találkozunk pémteken??:)

Szólj hozzá!