Üres szoba


Üres szoba

Üres a szoba
Néma csönd kísért
Eltűnt idők nyomát,
Múltunk keresem

A sors barbár módon
Elbánt velünk
Színjáték az élet
Nincsen kegyelem.

A szó elveszett
Néhány papírlapon
Ott van érintésed
Érzem illatod,

Eseménytelenül
Múlnak napjaim
Az egyetlen jó,
Hogy rólad álmodok.

Kondra Katalin

“Üres szoba” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Nagyon megérintette szívem ez a magányról szóló gyönyörű vers.
    Szeretettel. Titanil

  2. Kedves Katalin!
    Nagyon rossz dolog a magány, az egyedüllét.
    Tenni kell érte ne így legyen.
    A vers nagyon jó.
    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves Katalin!

    Nagyon szép formába és rímekbe öntötted a mondanivalóda e versedben. Nekem is tetszett!

    üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  4. Kedves Katalin!
    Megértem, átérzem versed tartalmát és sóhajtottam egyet. Ilyen az egész életem! Neked viszont kívánom, hogy legyen jobb.
    Szeretettel: Viola

  5. Kedves Katalin.
    Nagyon szép fájdalmas versedhez gratulálok. Csodálatosan bontottad ki szavakban a fájdalmas egyedüliségedet. Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!