(Egy fotós kiállítására)
Képeket látok, hegyeket, völgyeket,
Öreg férfiakat, fiatal hölgyeket,
Végtelen gondokat, ráncokkal teli homlokokat,
Rövid mosollyal hencegő csöppnyi arcokat.
Én tudom, hogy tőle mit várhatok!
A művész megmutatja nekem a világot!
Képeket látok, háborút, békét,
A szerelem kezdetét, a világ végét,
Boldog szeretőt, szenvedő anyát
Ki a romok közt keresi egyetlen fiát.
Ha teheted nyújts felé virágot!
A művész megmutatja neked a világot!
Képeket látok, tengert és tájakat,
A hajókon boldog utazókat,
Egy gyermeket, ki a partról integet,
És tág szemmel nézi a kék eget.
Este elnevez egy árva csillagot!
A művész megmutatja neki a világot!
Képeket látok, arcokat, sorsokat,
Tűnődhetünk rajta oly sokat
Milyen az a művész, milyen azaz ember,
Aki így tele van olyan érzelmekkel,
Mint amilyeneket itt látok!
A művész megmutatja nekünk a világot!
Képeket látok, állatokat, fákat,
Csodálattal nézzétek valahányat!
Színes mezőket, zöldellő erdőt,
Csillogó szemeket, távolba meredőt.
A fotókon nem foghat az átok!
A művész megmutatja nektek a világot!
Képeket látok, torz árnyakat,
Fekete füstben úszó hatalmas gyárakat,
Fáradt munkások kedvtelen dolgoznak,
A kevés ebéden boldogan osztoznak.
Ők ritkán látják a világosságot!
A művész megmutatja nekik a világot!
A szíve az emberé, s a világé a szeme
Nincs az a pillanat, amit észre nem venne.
A világot mutatja a valót, az igazit,
Ő nem tesz hozzá, nem vesz el, nem igazít.
Mindenkinek látni kell, szegénynek, gazdagnak,
Hogy csak mi haladunk tovább, a képek maradnak!
Runyai Krisztián
Kedves Kata!
Köszönöm szépen!
Én biztos vagyok benne, hogy sikerűl és bár nem olvastam tőled még verset, de biztos most is van olyan költeményed, amely sokak tetszését megnyerte.
Tedd közzé!!
Üdv:
Krisztián
Szívesen. Nálam is előfordul, hogy figyelmetlen vagyok. De szerencsére "több szem, többet lát".:)
Igen szerettem volna valahogy ezt a verset mindenkinek írni.
Hogy mit tapasztaltam akkor és mit éreztem utána, mikor visszagondoltam a képekre.
Ez jött ki belőle.
Krisztián
Köszönöm a hozzászólásokat.
Kedves Mab Tee!
Valóban "az az ember" a helyes. Úgy látszik nem figyeltem eléggé, de szerencs hogy mindíg van aki figyel!
Köszönöm még 1x
Kedves Krisztián!
Ahogy Gyöngyi is írta, jók a rímek, nem erőltettek. Tetszik, hogy minden egyes versszak utolsó sorában, kivéve az utolsó versszakot, mindig másnak mutatja a művész a világot (nekem, neked, neki, nekünk, nektek). Az utolsó versszak egyfajta lezárás, összefoglalása az egésznek.
"Milyen az a művész, milyen [b]azaz[/b] ember" – szerintem külön írandó, mert én úgy tudom az azaz=vagyis.
Szép vers, gratulálok!
Üdv: Mab Tee
Kedves Krisztián.
Őszinte szívvel gratulálok szép harmonikus, ütemes és értékes gondolatokkal, képekkel teli versedhez.Élvezettel olvastam végig minden sorát. Jók a rímek. Tetszik a refrén. Sok sikert Üdv. Gyöngyi.