Kísértetvonat
Éhesen harap
a mozdony reflektora
az éjszaka sötétjébe
belefúródik a semmibe
a kíváncsi szem elől
eltűnik végleg.
Emberek tolonganak
a szűk folyósokon
zavartan nézik
az ablakon túli világot
amely bár ismeretlen számukra
mégis mint ha már jártak volna erre
talán őseik szellemének képében.
Ég és Föld között
valahol vonat zakatol
lármázva, mint egy dühödt részeg
derékba törve a csendet.
Hol a végállomás?
Ki tudja azt már?
Az utazás igazi indoka
rejtve van
talán az örök mozgásban
Mert ott
ahol az idő megszűnik létezni
többé semmi nincs
ami a lelki betegségek
örökkévalóságát feledteti.
Hajgató Attila
[b][color=#0000cc]Kedves Attila !
Az aki ide erre a lapra küld be verset, azoknak, mind mesterverseknek kellene lenniük…
Eddig ezt még egy versnél sem tapasztaltam….
Viszont most jött el számomra az a pillanat, ami a Te versed által megmozdított valamit bennem, no nem a vonatod, pedig én is csak azon utazok…
Fejtegetésedben utazásod során, az idő és a tér gondolata jelenik meg Nálad, a lehetséges más dimenziótudattal.
Hitem a mindenségben, és az örökkévalóságban is benne van ebben a versedben, ha nem is tudatosan…
Eddig Te vagy a legnyerőbb nálam, – lelkiségemhez közel !
Messzemenőkig örülök versednek és boncolgató tehetségednek…
Szívből gratulálok ! – és ne hagyd abba ezt az utazást….
Tisztelőd !
– keni -[/color][/b]
Kedves Attila!
Ég és föld között azon a vonaton ülünk és talán nem is baj ha nem tudjuk hol a végállomás.
Gratulálok elgondolkodtató versedhez.
Sok sikert,üdvözlettel:Juli
Versednek sajátos hangulata van, boncolgatja a lét és nemlét határait.
Tetszett!