Őrültség


Őrültség

Azt mondják, álmodtam rólad
És azt, hogy semmi nem való
Abból, mi kettőnk közt történt,
Minden csak önszuggesztió.
A hangod hamis vallomás
Az arcod lázas látomás, érzem
Nem tudom, hogyan higgyem el
Te vagy, aki átölel. Félek.
Őrültség, már magam is látom
Mégis vonz a pillanat
Falak dőlnek le s az álmunk
Örökké így marad
Lehet őrültségben élek
De őrülten veled
Poklok mélyére leszállok
Az élet nélküled.
Nem érdekel,
Nem érdekel.

2010. október 10.

Kondra Katalin

“Őrültség” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [b][color=#000099][center]Kedves Katalin !
    [/center]
    — Milyen régen is ismerjük egymást? – Mindegy…

    — Az Őrültség jó értelemben, ahogy versedben alkalmazod, a mi legdrágább kincsünk, a mindent átlépő és odaadó szeretet.

    — E nélkül az életünk csak egy pislákoló zsarátnok, de versedben lobog a tűz a szerelemé…

    — Azt kívánom én is, hogy valóban – nagyon sokáig tartson..

    [center]Gyakorlott versíró vagy – látható műveden ! [/center]

    [center]Szeretettel ![/center]

    – keni –
    [/color][/b]

  2. Kati!
    A végén, a "nélküled" után nagyon NEM kell a pont! A vers 2. felében részben hiányolom a központozást. Ha az 1. felében logikusan használtad, akkor miért nem vitted végig? A 2. Nem érdekel a végén már megérdemelt volna egy felkiáltójelet! Azt mondják, csak álmodozom rólad – nekem így tetszene…
    Szép, érzelmes, szerelmesen odaadó vers. Tetszett!
    Üdv: Dávid

  3. Kedves Katalin!

    Kéz a kézben akár a poklot is ki lehet bírni,ha a szeretett társ fogja a kezünket.
    Nagyon mély őszinte vallomásod nagyon tetszett.

    Gratulálok és sok sikert .

    Szeretettel:Juli

Szólj hozzá!