Angyal születése /2O12/

Összes megtekintés: 1,765 


Angyal születése /2O12/

Borzalom közepén, sóhajból fogantál,
Népeket menteni, oly nagyon akartál.
Föld adta bölcsődet, moha volt vánkosod,
Ég jövendölte meg, fényes ragyogásod.

Kristályban pihentél, ott vártad a hajnalt,
Keménység kikezdte, a reményt, a nappalt.
Éjszaka hidegét, oly nehezen bírtad,
Átadni kincsedet, már annyira akartad.

Ezer év elrepült, de vágyad megmaradt,
A Földön emberre lehelni csókodat.
Ez volt a reményed, ajkaddal kelteni,
Szeretni, ölelni, a Földön szeretve lenni.

Átadni az életnek, annyi ragyogását,
Bíborszín szívednek, összes szép áldását.
Feledni háborút, minden gazságával,
Hirdetni a békét, annak örök igazával.

Eljött hát az idő, keleten kel a nap.
Szívedben az öröm, végre új esélyt kap.
Próbálod szárnyaid, kinyitod szemedet,
Éles fény megtalál, letörlöd könnyedet.

„Itt van hát, megkaptam! Biztos ezt akartam?
Háború, vérengzés, öröm a harcban.
Mi lettél szép Földem? Mit tettek Te veled?
Kivették, széttörték, bíborszín szívedet.”

Zokogó Földünket, fájdalom megrázza.
Ő könnyével öntözi, kezével simítja,
Megérzi az melegét, Angyalnak két kezét,
Szívéből áradó, mennybéli ígéretét.

Elcsendül hát végre, lecsukja szép szemét,
Pihen a Föld, letette millió mázsás terhét.
Arany Angyal szárnya áldást hint szanaszét.
Ellenség emeli, a másikra könnyes szemét.

Elgyengül a testük, a szívük megremeg,
Az érzéstől, mikor őket, Angyal érinti meg.
Felnéznek az Égre, szemükben könyörgés,
Bűneik emléke testükben borzalmas fájón ég.

Hazamegy a katona, családját keresi.
Tudja, hogy a harc, mindenki életét kikezdi.
Háza előtt megáll, könnyeit letörli.
Igaznak vélt tetteit, most nagyon szégyelli.

Az ajtóban fiú áll, mögötte ráncos arc,
Kedves neki régen, bár barázdát vont rá a harc.
Nem hisznek szemüknek, reményük elfogyott.
Az alak, ki érkezik, szívükbe izgalmat hozott.

Gyermek az apjára, s az reá visszanéz,
S végre tekintetükben ott, a felismerés.
Remegő karjukkal egymást betakarják,
Elvesztegetett ölelést, mind pótolni akarják.

Megint sír az Angyal, de most az örömtől,
Választ ekképp kapott ma, az embertől.
Boldogan elillant, felhővel eggyé vált,
S a Földre magasból, arany reményt szitált.

A Vándor

Szél lohol a fák közt, madár tovaröppen,
Ég tetején víg felhő, jó messzire szökken.
Falevél a fák alatt, az ösvényt beteríti,
Őszi nap melege, a Földet melegíti.

Öreg vándor pihen, tölgyfa árnyékában,
Az úton tovább menni, nem áll szándékában.
Belefáradt ő már, a reménytelen útba,
Ebben a világban, nincs sok neki hátra.

Énekes madárkák búját megérezték,
Legszebbik dalukat, neki énekelték.
Öreg vándor szeme könnyével lett tele,
Mikor bús szívébe, eljutott a zene.

Felidézte ekkor, a régi életét,
Legnagyobb bánatát, megcsalt reményét.
Egykoron a lelke, zenével volt tele,
De a sors mostohán, elvette azt tőle.

Évekig szeretett, titokban remélve,
Szíve választottja, hogy őt észrevegye.
Szólni soha nem mert, zenéjével üzent,
Hosszú évek teltek, míg nem a lány elment.

Szerelme halála, kőbe zárta szívét,
S batyujába tette, régi hegedűjét.
Elindult, s céltalan koptatta az utat,
Az élet neki már, semmit nem tartogat.

Kicsi madaraknak, gyönyörű szép dala,
Az őszi napnak, meleg, lágy sugara,
Száz éves tölgynek, éltet adó árnya,
A fáradt, öreg vándor kőszívét kitárta.

Remegő kezével, a hegedűt keresi,
Szíve nagyot dobban, mikor azt megleli.
Miként régi társát, két kezébe veszi,
Úgy érzi, szerelme lelke megérinti.

Hegedű hangjára, füttyszó abbamarad,
Hálás közönség lesz, most a víg madárhad.
Vándor szeme fénylik, arcát könnye mossa,
Szomorú zenével, szerelmét most vallja.

Felszáll az égbe, a szívet tépő dallam,
S az öreg szeme, lecsukódik lassan.
A hegedű, s vonója leesik a földre,
S a vándor lelke, hazatér az Égbe.

Nem magányos többé, ott várja kedvese,
Fáradt, öreg lelke, őt végre megölelte.
Nem vágyik vissza, ide le a Földre,
De hiányzik nagyon, a régi hegedűje.

Angyalok zenélnek, most már a vándornak,
Régi szerelmének, s az összes madárnak.
Mert a madarak, megértik e zenét,
S elhozzák Neked, az Angyal üzenetét.

Szála Gabriella

“Angyal születése /2O12/” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Keni!

    Időközben "rájöttem", hogy ki vagy, és olvastam, írtam is!!
    A "szimpla" kategóriájú versek igen csak könnyfakasztóak!!! /pl. a Krisztinához szóló vers!/
    Gratulálok, és sok sikert kívánok!!

    Gabi

  2. [b][color=#990066]
    Írogatok és szabad….
    De én csak a szimpla versek kategóriájában,
    2008 és 2009-es verseimet olvashatod, ha rákattintasz – fent baloldalon a [i][u]Szerzőink[/u][/i] névsorra és benne megtalálsz… Kenéz István név alatt…
    – keni -[/color][/b]

  3. Kedves Keni!

    Mélyen belül szerintem mindenki ilyen kritikát vár, de most eléggé zavarban vagyok!
    /Feltételezem, nem is ismerjük egymást, igy még "érdekesebb"./
    Gyorsan elovasok pár negativ hozzászólást, mert a végén még elbizom magam.:-))))

    Én is hiszem, hogy az Angyalok súgnak. Sokszor az első 2-3 szó után szinte folyamatosan jön a többi, nem is tudom az elején miről fogok irni. Köszönet Nekik érte!!Kevés "megtervezett" versem van, ez sem olyan. Az "Angyal születését" egy kép alapján irtam.

    Nagyon sok szép és értékes verset olvastam ezen a pályázaton, hálásak lehetünk annak, aki ezt lehetővé tette, és azoknak is persze, akik olvassák.

    Kivánom, hogy sok Angyal segitsen az utadon! …bár szerintem van Neked bőven.:-))

    Sok szeretettel, és köszönettel,

    Gabi

    ui: ha Te is irogatsz, szivesen olvasnék Tőled, ha szabad!

  4. Kedves Leonardovics!

    Nem tudom mi az "igazi". Van-e olyan, ami mindenkinek tetszik? Ha valakinek sikerül ilyet összehozni, az biztosan tud valamit.

    Én szeretek a régi időkben utazgatni, ezt a hangulatot egyszerű szavakkal tudom visszaadni. Egyszerű embernek tartom magamat is, akinek sokat kell még tanulnia. Azt gondolom, ezzel a pályázattal is azt teszem.

    Az, hogy lesz-e egyszer saját stilusom, nem tudom. Ha szerencsés vagyok, lehet. Akarással nem biztos, hogy sikerülne, ezért ráhagyom a sorsra. Ettől függetlenül figyelek, olvasok, tapasztalatokat gyűjtök.

    Köszönöm a hozzászólásodat!

    Üdvözlettel,

    Gabi

  5. Kedves Ili!

    Nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám, tényleg nagyon jól esik. Az hogy tetszett, külön öröm. Mindig éreztem, hogy van bennünk valami közös.

    Sokszor ölellek,
    Gabi

  6. [i][b][i][color=#0066cc][center]Kedves Gabriella ![/center]

    –Elképesztő, amiket Te tudsz írni. …

    — Ekkora szókinccsel, formai gazdagsággal, mély és komoly tartalommal – finom érzékkel és tartalmi mondanivalóval…

    — Már sok ezer verset elolvastam életem során, de ilyen egységbe tömörített mondanivalóval, a lét valódi értelmével, és a jövőre való felkészüléssel, csak az Agyalok juttathattak idáig..

    — Neked sok és különös Angyal asszisztálhat ….
    Nem adnál kicsit kölcsön legalább egyet is, mert néha rám is férne egy kis segítség…

    — Ez mindkettő külön külön is, – egy – egy [u]versenymű-remek[/u] …][u]Felülmúlhatatlannak[/u] tartom őket…

    És engedd meg, hogy most őszintén irigykedjek …
    – bár nem szokásom, mert mindig elismerem a különleges és ígéretes nagy tehetségeket, amit most benned is látok és érzek…

    Tisztelő -Szeretetemmel ! Hozzád és csodálatos Angyalaidhoz is !!!

    – keni –
    [/color][/b][/i]

  7. Kedves Judit, és Ica!

    Köszönöm, hogy még nem untatok rám, és hogy maradt még számomra figyelem, és kedvesség a részetekről.

    Minden szépet, és jót nektek!!!!

    Gabi

  8. Kedves Erika!

    Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad a verseket, és a véleményedet is megoszotottad.
    További szép napot!

    Kedves Maja!

    Korábban jeleztem, hogy irogatok, a novellám azért készült, hogy abban a kategoriában is kipróbáljam magam.
    Neked is minden szépet és jót!
    /Az ember akkor tapasztal, ha tesz valamit. A negativ kritika is nagyon kell!/

    Gabi

  9. Szia Gabi!

    Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk… igazán elárulhattad volna már anno, hogy írsz:))))

    Nagyon szép a versed… az elsőnél főleg az első 2 versszak tetszik, utána mintha megtorpanna egy kicsit számomra…
    a vesszőket ritkíthatod…
    Puszi: maja

  10. Köszönöm a kedves szavakat! 😉
    Nekem nagyon sokat jelentenek ezek a versek, bár nem vidámak, mégis sokszor adtak erőt, és töltöttek el reménnyel a nehéz napokon.

    További szép napot!

    Gabi

Szólj hozzá!