Árnyak
Reményvesztett, halott lelkek
Árnyak, lidércek kísértenek
Fekete ködben úszva járnak
Éjjelente a széllel szállnak
Elszakadva e világtól
Álmokat szőnek a halálról
Fátylakként terülnek szárnyaik
Halotti lepelként vágyaik
Kitaszított, ősi lények
A végtelenben egyesülnek
Elátkozzák az örök létet
Sorsuk szomorú, gyászos ének…
Reményvesztett, halott lelkek
Árnyak, lidércek kísértenek
Fekete ködben úszva járnak
Éjjelente a széllel szállnak
Sok a közhely
"halott lelkek" (ráadásul ez ismételve), fekete köd (ez is ismételve még egyszer), halotti lepel, örök lét, gyászos ének.
Imre
Kedves Kata!
Ez a vers már több, mint 8 éves 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Andrea
Kedves Andrea!
Úgy érzem, hogy most te is ugyanolyan reményvesztett vagy, mint ezek a lelkek. Legalább is versed szörnyű szomorúságról árulkodik.
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata