Ki hiszi el? /Önvallomás/


Ki hiszi el? /Önvallomás/

Mindig igazmondó voltam,
Nem csaltam és nem hazudtam,
Mégis mit hozott létem?
Szenved lelkem és testem,

Igyekeztem hasonlókhoz,
Úgy gondoltam, hogy a „jókhoz”,
Persze, hogy csalatkoztam,
Rossz irányra kapcsoltam,

Rájöttem az életemben,
Tilos hinni emberekben,
Egy a legjobb útvonal,
Magas Ég felé utal,

Nem volt könnyű tapasztalat,
Vigasztalgatni magamat,
Lázongó bizodalom,
Irányított pályámon,

Földi kincset nem találtam,
A rosszat is megháláltam,
Megmaradtam magamnak,
Bárminek is tartanak,

Elenyésztek érzelmeim,
Köddé váltak óhajaim,
Mondták: szép és hódító,
Szerelemre csábító!

De a remény, remény maradt,
Évek sora gyorsan szaladt,
Most tudok csak bánkódni,
Keserűséggel sírni,

Család, rokon hidegsége,
Földön túli messzesége,
Sok száz kérdés miértje?
Már nem fontos, lényege,

Ó, ha tudtam volna egykor,
Hogy jövőm földi kolostor,
Kettős én-t kell megélnem,
Szüntelen szerepelnem,

Ha jön a Vég, folytatódik,
Megesik, hogy bonyolódik,
Az a „Más” világ titka,
Fátyolt borít múltamra,

Ki hiszi el történetem?
Amely mind, megesett velem,
Lassan hanyatlik a Nap,
Mindig jön egy új Holnap.

Budapest, 2010. november 30.

Farkas Viola

“Ki hiszi el? /Önvallomás/” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    Én csak Keni hozzászólásába olvastam bele, mert érdekel az Ő véleménye az alkotásokról, és mint mindig, most is teljesen egyetérvek vele.
    Remélem, hogy akikben vakon megbíztál, nem kellett mindegyikben csalatkoznod.
    Bízz meg továbbra is a mi szerény véleményünkben, hiszen mi a legjobbat szeretnénk Neked!

    Versed őszinte, és mintha egy kicsit emékeztetne engem a "végvári versekre".
    Nagyra értékelem.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Viola!
    Én mindet elhiszem…de Te is hidd el, hogy nagyon szigorú vagy magadhoz.
    Tehetségednek tombolva tapsol a közönség,többször is tapasztaltam, hát örülni lenne okod bőven.
    Próbáld meg! Örülj! Táncolj!
    Szeretettel biztatlak:Terézke

  3. Kedves Viola!

    Hinni csak magadban és Jó Istenben lehet..kell?
    Csatlakozunk mindig valahová, valakihez. Aztán az emberek jönnek és mennek életünkben, attól függően, hogy mi kell nekünk a tovább lépéshez!
    Szép a versed… gratulálok
    szeretettel: maja

  4. Kedves Viola! Nagyon szép és érett gondolatokkal, csupa-csupa emberi érzékenységgel telített vers. Gratulálok! H.Gábor Erzsébet/Zsike/

  5. [b][color=#993300]Drága Violám !

    Kérdezed ki ért meg? – Hát rám számíthatsz, mert én igen, igen, igen. – ismerve majd az egész élettörténetedet..

    Mondd, – Te most végelszámolást készítettél?
    Mondd, – kinek kell Neked elszámolnod?
    — Csakis Magadnak Drága !

    Te oly sokat tettél, és igaz ember voltál, becsületes és önfeláldozó, – amilyet nappal is csak lámpással lehet megtalálni…

    Bízz az egek Urában a Teremtőd szeretetében, és legfőképp magadban, mert Te győztes vagy, voltál, leszel
    itt és akárhol mindörökké….

    Versed a tőled megszokott nyíltsággal, és egyszerű szerénységgel tártad most is elénk, mert még tolakodni se tudsz….

    [center][quote]*A békét szét osztja az este
    meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
    a hajók is lassan csendre térnek és
    a Szamosra kiülnek a csillagok ! *[/quote][/center]

    Azt hiszem a Te fejed fölött is már sok meghódított csillag ragyog…

    Baráti szeretetemmel !

    – keni -[/color][/b]

  6. Kedves Viola!
    Nagyon szépen, szinte fájdalommal írod le azt a csalódást amit okozott az élet, az emberek.
    De hát valójában ezek vagyunk mi földihalandók, kik szinte már észre sem akarjuk venni a másikat, azt sem aki nagyon közel áll hozzánk.De majd akik tartják a távolságot, azok egy szép napon fognak rádöbbenni, mekkora veszteség is érte őket.
    Szeretettel:Rozálka

Szólj hozzá!