Hervadó emlékek
A szép emlékek – ott a ködön túl…
Ők melengetik vetkőző lelkem,
melynek szőttese falevélként hull,
s színeit koptatja opál verem.
Magányos és kifakult lett minden…
Hervad a mézmúlt pompás varázsa.
Vágypillangó már csak ritkán rebben.
Napfényre vár – akár hernyó bábja…
Levetni készül szemérem-fátylát,
csodás könnyét a reszkető erdő.
Várja tavasz melengető karját,
melyben szeretettől duzzad az erő…
Libbentse a bú sötét palástját,
hisz keblén új, langy álmot dédelget…
Kicsalja a rét tarka virágát,
madarat, lepkét röptet, s szerelmet…
A színes álmok – ott a ködön túl…
Még elvesznek az idő markában
Szívem halk szava némán kicsordul
a fájón felzizzenő avarban…
Szabóné Horváth Anna
Kedves Anna!
Szépek a megszemélyesítéseid és a rímeid is a versben. Egyszer mindannyiunk életében eljön az az idő, amikor már csak az emlékeinkből élünk. Mert a jelenben már nem igen történik semmi említésre méltó. Milyen jó, hogy az emlékeink megmaradnak.
Neked és szeretteidnek ez úton kívánok nagyon boldog, békés Újesztendőt!
üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
[b][color=#996633]Kedves Anna !
Nagyon szépen megírt váltórímes versedben sok ölelkező rímet is találtam, ami még értékesebbé teszi a verset és kibővíti a mondanivaló őszinteségét a metaforák segítségével is..
Lehet, hogy az emlékek fakulnak, majd elhervadnak, mint ősszel a levél, de még jön tavaszi kikelet, és az élet még annyi sok szépet ígér…
Az emlékek pedig megmaradnak, mert a szeretetet nem ölheti meg sem az idő, sem pedig a távolság….
Szomorkás versed remélem csak is az őszi visszahúzódásnak köszönhető….
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]
Kedves Anna!
Szomorú hangulatú versed,siratja a múlt emlékeit,amit nagyon szép képekkel érzékeltetsz.
A múltunkra építettük a jelenünk,és visszük magunkkal amíg élünk,és annyira jó hogy az emlékek kísérik utunkat.
Gratulálok szépen megírt versedhez.
Szeretettel kívánok sok sikert:Juli