Ugar és Éden

Ugar és Éden

Szinte hallom a vértelen pipacsok dalát,
mely nem tied többé: elméd örömében sírdogál.

Koponyám belső falára tapadva
görgetné Sziszifusz terhemet,
mely nem virág többé,
elszáradt, sorvadt gyökérként
már rég nem a tied,
ám nem kell félned többé:
még nem talál rád az enyészet.
Csak te haltál meg magadnak,
mert csak dallamát hallod a szavaknak.
Leírhatatlan…

S te ültödben repülsz
e zűrzavaros csöndben.
Ázik a szürke égbolt,
s alatta: kopáran sarjad a fű,
és veled már a renyhe szellő se gondol.

Elrepülhetsz immár ODA,
hol vágyak zsibongnak gondtalanul.

“Ugar és Éden” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Ó! Majd jövök és válaszolok, addig is köszönöm mindenkinek, aki elolvasta és írt. Régen voltam fenn, de nem részletezem a mentségemet. 🙂

  2. Kedves Pilla!
    "Zűrzavaros csöndben" őrlődik a lelked.
    Gyönyörű megfogalmazása a pillanatnyi hangulatnak.
    Élmény volt olvasni.
    Szeretettel: Marica

  3. Kedves Pilla!
    Már a versed címe felkeltette érdeklődésemet, nem véletlen.
    Komoly gondolatmenetet vittél végig a sorok közt.
    Gratulálok szeretettel: Klári(f)

  4. Kedves Pilla!

    Szeretem a spontán megszülető verseket, végig visz magával az a hangulat, ami a vers megszületésekor benned lehetett. Az az érzésem támadt, miközben olvastalak, hogy kiléptél a komfortzónádból, és ez nem baj, ez jó dolog. Kísérletezni kell, lehet ez a te utad.

    Üdvözlettel: Attila

Szólj hozzá!