Te vagy


Te vagy

Te vagy. Oly egyszerű titok.
Nem kérsz. Csak adsz szüntelen.
Csak vársz, hogy egyszer rád nyitok
S én megtérek hozzád hűtelen.

Miért, hogy hozzád bújni jó
S máskor messze kerget furcsa láz,
Védesz, mint húsát a dió
És téged bolyongásom megaláz.

Ha érzem, hogy menni kell megint,
Talán érted, mi űz szerteszét
S nem tudod, még látsz-e itt:
Te úgy szeretsz, mint senki még.

E játék téged összetörhet,
De szerelmed nem fél veszélyt.
Hogy téged így szeresselek,
Ó mit nem adnék én ezért.

Sille István

“Te vagy” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves István,
    Nagyszerű verset olvastam Tőled, mind a tartalom, mind a forma remekre sikerült.
    Üdv, Feri:)

  2. Kedves István!
    Ennek a versnek itt a helye!
    Mert ez gyönyörű!..én nem is írnék mást ide.
    Szeretettel, és tisztelettel.

    Rozálka

Szólj hozzá!