A kígyó és a kisherceg

Vándorló, lépted hogy szalad
Nyomod nyögi a sivatag,
Honnan jössz, nincs ki kérdezi
Mert a világ most hallgatag.

Kezedben rózsaszál fakul
Tövise beléd mar, kínoz
Szemedbe homokot hord a szél,
Van-e e földön mi vonz?

Látom a szíved súlytalan
Nem érdekel múlt csak jelen,
Könnyű neked tudatlanul
Várni új napot éberen.

Puhán pihensz meg ágyamon,
Befogadnálak szívesen
Hogyha lesz hited élni itt,
Átadom végleg a helyem.

2011. 04. 10.

Kondra Katalin