A LÉLEK SIKOLYA
Párnája búval-bánattal bélelt,
mint álmai egykor, éppoly kopott,
lakása sivár, az is csak bérelt,
és éhesen egyszer almát lopott.
Másé a bútor, nem övé ágya,
idegen minden, ridegen tekint,
Amerikában egyetlen lánya,
Levélre válasz? Lemondón legyint….
Lomhák a léptek, pokolba indul,
kocsmában várja a borospohár,
van aki fizet, ő sosem izgul,
fejében másnapos, konok homály.
Lecsúszott ember gyilkos világban,
lilában látja meg a holnapot,
koszos kezében halott virág van,
mit anyjának sírjára tartogatott.
Szánalmas alak, magában beszél,
haver az ivóban, vén cimbora!
némák a falak, csak szíve zenél,
hallatszik lelkének halk sikolya!
Budapest, 2011. június 15.
Bogárné Sárközi Ilona
Drága Icukám!
Mély érzelmű versed témáját a valós életből merítetted!:(
Szomorú és megható! Sajnos, főszereplője nem egyedi eset. *)
Szívből gratulálok!(f)(l)
Ági
Drága Ica!
Igen, ez egy régi vers, s mennyire aktuális a mai napig a mondanivalója.
Hálás vagyok kedves véleményedért. Köszönöm(l)
Szeretettel: Icu
Drága Évám!
Nagyon szépen köszönöm.(f)
Boldog vagyok, hogy csodásnak találtad.
Ölellek szeretettel: Icu
Régi vers! Kár, hogy eddig még nem olvastam kedves Icu!(l)
Meghatódva gratulálok: Ica
Szomorú,de mégis csodás vers!
Gratulálok:Éva(l)
Megérdemelt első helyezés… végre..gratula Icus…
Kedves magazinos társaim!
Szeretném mindenkinek megköszönni a sok szép hozzászólást, nagyon-nagyon örültem, megtiszteltetek!
További szép sikereket kívánok őszinte szívvel és sok szeretettel: Bogár Icu