Nem most

Megosztás Nyomtatás 687 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: (Archív) pályázati versek Szerző:


Nem most

Tán nem most kéne
Tán nem így kéne,
Hogy véget érjen
A szerelmünk.

Csak kicsit később,
Mikor már félőbb,
Hogy elfelednem,
Nem sikerül.

Mert kell, hogy fájjon,
Szívem kiáltson,
Hátha meghallod
És visszatérsz.

Majd megígéred,
Megbánod vétked,
És szavad tartod,
Ha újra kérsz.

Suttogj egy szép szót,
Rakd rám a béklyót.
Boldogan hordom,
Csak itt maradj.

Ennyi, mit kérek,
És megigézlek:
Az életúton
Velem haladj…!

Drgács Gabriella

“Nem most” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Igaza van Hubartnak…zenéért kiált szinte a ritmusosságával…tetszett a versikéd ..
    Üdvözlettel
    Ilona

  2. Látom, a strófák utolsó sorai párosával rímelnek. Az 1. és 2. strófáé miért nem? A négyszótagú utolsó sorok jól hangzanak, de az elején lenne javaslatom:
    …Hogy véget érjen
    A szerelem.
    …Nem sikerül majd
    Felejtenem.
    Az első kéne és a béklyók után persze vessző dukál…
    Kedves vers, tetszett!
    Üdv: Dávid

  3. Kedves Gabika.
    Kedvvel olvastam szép rimes, dallamos versedet. Tetszenek a gondolatfurdulataid is. Szép.. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

  5. kedves Fiúk!

    Köszönöm szavaitokat, és igen, Feri, miközben írtam bennem is lüktetett egy dallam. Lehet, hogy egyszer tényleg lesz zene is hozzá.
    Köszönettel: Gabriella

  6. Szép dallamos, mint egy sanzon. Tetszik a forma összefogottsága. Szeretettel, Feri:)

  7. [center][color=#cc0066][u]Drága Gabriella ![/u]

    Versednek csodálatos dallama van, ami nagyon felemeli azt a szerelmes mondanivalót, aki már lemondóban van, de mégis még remél .

    Nagyszerűnek lüktetőnek, színesnek és rohanónak tartom ezt a vágyakozást,,,,

    [u]Szeretettel ![/u]
    -keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!