Rózsavölgy

Ma rózsavölgybe nyílnak
A napok, színes ruhába
Öltöztetve, harmatcseppek
A szavak, vad iramban
Távozva a lehelettel. Mert
A hang maga is nyomot
Hagy a láthatatlan éterben,
Minden kimondott szó
Lenyomata alakítja a leget.
Hamis igét nem kelt az igaz.
A láthatónak van lenyomata
Az anyagban és a szellemben.
Létjogosultsága azonban
Csak a szimbólumoknak van.
Gondolatban egy rózsavölgyre
Tévedtem, soronként változó
Színű virágokkal, s éreztem,
A rózsa feltámadásom jelképe.
Összeszedtem minden egyes
Gondolatdarabomat, s csak
Ezekre a rózsákra erősödött
Meg figyelmem. Minden
Sziromcseppet, harmatot,
És bogarat alaposan
Megvizsgáltam, aprólékosan
Átnézve a virágon minden
Pontot. A rózsák azonban
Nem voltak tüskések, így
A szenvedéstől mentesen,
Önmagukban hordozták
Az üdvözülést. S mikor
Félig nyitva tartottam
A szememet, hirtelen
Minden rózsaszín lett.
Ám mikor tágra nyílt
A pupillám, látom csak,
A rózsavölgy jelenem,
De én már nem vagyok jelen.

Székesfehérvár, 2011. május 20.

Elbert Anita