Gondolatok autóban ülve

A gondolkodás elutasítása,
vagy annak megkerülése,
nem lehet életforma,
csupán csak az egyén butasága.

Hideg agyak robbanása,
betiltott jelszavak lázadása,
régimódi viselkedéskultúrák
halnak éhen az utcán,
egy régen letűnt kor,
itt felejtett egyedei vagyunk,
így lettünk múlt és jövő,
közös gyermekei.

Ki merem jelenteni,
a testnek a lélek kenyér,
még ha meg is köveznek ezért.

Kiolvasott könyvek,
hegyekbe rakva,
szemétbe és máglyára dobva,
minden, ami értéktelen,
és olvasatlan,
az égig magasztalva.

Már a gondolatától
is kiráz a hideg,
ha arra gondolok,
hogy mi lesz,
akkor, mikor
eszméletére ébred,
az emberek tömege,
akik eddig, csak
hús-vér rongycsomóként
vánszorogtak,
saroktól- sarokig,
egyik helyről a másikra,
mint távirányítású robot,
a rendetlen gyerekszobában.

Döglött legyek tapadnak,
a szélvédőre,
rosszul vagyok,
hányingerem van,
ki akarok szállni,
de ebből a játékból
nem lehet,
nincs ingyen menet,
mindenért fizetned kell,
ha nincs másod,
hát a lelkeddel.

Romlott ételt raknak elénk,
széles, kedélyes mosollyal,
erőszakhullámot szül a tv,
komputer- aggyal,
háttal a falnak,
robotként irányítanak,
elásnak vagy feltámasztanak,
sorsod idegen marokban,
meghalsz, mint ha
soha nem is éltél volna,
a halálhíred és az emléked,
akár az újság, amiben szerepelt,
megsárgul és kifakul,
majd tovaszáll,
szétfoszlik, és
semmivé lesz,
végleg.

1995.

Hajgató Attila