VÁLLALNI

VÁLLALNI

Vállalni az értelmetlent,
vállalni a kellemetlent,
az ösztönből fakadó szót,
amely bemocskolja a jót,
s ami elfelejtet szépet,
és zsenge füvet kiéget.
Vállalni, ha ezt megtetted,
mert ezt magadért is teszed.

Vállalni a tükörképet,
mit rólad mutat környéked,
hisz csak segíteni akar,
mielőtt fölemészt a baj.
Vállalni, hogy – most tévedtem,
nem volt szándékos, Kedvesem!

Érezni, ha másik szenved,
ha a kés megsebez lelket,
s azért tompítod az élét,
hogy csillapítsd csurgó vérét,
mert tudod, ha mélyre hatol,
végtelen lesz egy araszból.

Érezni, hogy eddig, és ne tovább,
ne másban keresd mindennek okát,
és néha átvállalni egy hibát,
s öledben átvinni a hídon át,
amelyiknek hossza egyre csak nő,
hisz lezuhanhat róla, mint egy kő,
majd elnyeli sorsának sodrása,
és benned iszap lesz arcvonása.

Örülni kéne, hogy valaki van,
ki változás a napi rutinban.
Nem lopni akar, hanem csak adni,
ágyban simogatni, nemcsak b…ni,
tanácsot adni, ha gondod gyötör,
– bár más szemében ezért egy ökör
Csontról nem akar lefejteni húst,
csak megőrizni, mi ízes, mi dús,
amiért hat éve megszeretett,
s még ma reggel is itt van melletted.
Emiatt festett egy színes képet,
ez neki annyit jelent, hogy élhet.

Vállalni, ha azt mondják, bolond vagy
– Ne csináld, mert holnap úgyis elhagy! –
de te bízol abban, hogy őszinte,
és nem süllyed le erre a szintre.
A feltételes szerelem hazug,
ingujjba rejt el egy cinkelt adut,
amit kijátszol, mert nyerni akarsz,
de ennél mindig többet ér a passz.
Mert a pakliban ott az a dzsóker,
mi mellé már csak egy kedves szó kell,
amelyik minden lapot ütni fog,
ezt mindenki tudja, ez nem titok.
Mindenki, aki harcot vív dacból,
az saját maga ellen is harcol.
Győztese ennek sohasem lehet,
csak egy hullát egy másikra temet.

Vállalni mindent csak akkor lehet,
ha mindenkinél kincs a szeretet,
és nem az számít, ki mit mond erről,
ha együtt mész föl s jössz le a hegyről.
Vállalni a másikért kell mindent,
de nem úgy, mint egy hívő az Istent,
hogy hibáidat átruházd másra,
– Ikarosznak is viasz volt szárnya.

“VÁLLALNI” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Attila

    Sokat akartál mondani, sokat is mondtál, de nekem minden idegszálam tiltakozok a "fölösleg" ellen. Szépek a rímeltetéseid, alig van ragrím – ül ez a vers, de egyik költői érdem az, hogy röviden írjunk, mert az olvasóra is gondolni kell. Nem minden vers József Attila Ódája.
    Egyébként tetszik a versed.

    üdv
    Imre

Szólj hozzá!