egy új kor hajnalán

a
z utcai lámpák
sápadt fényében,
az új kor sámánjai,
éjjelente
szertartásra gyűlnek, hogy
varázslattal
hidat verjenek,
a komor jelen, és
egy szebb jövő közé

b
árcsak elhinnéd nekem, hogy
a felszín alatt,
csodák rejtőznek,
ahol megtalálod,
amit hallani vélsz,
ahol megtalálod,
amit tudni szeretnél,
ott belül már régen,
beléd fészkelte magát,
egy huncut kis gondolat,
bújócskázva benned,
mint egy komisz
kisgyerek,
aki úgy tesz,
mint ha ez az
egész élet,
csak egy gyermek
csínytevése volna

c
sukjad be két szemed, és
képzeljed el, hogy
milyen gyereknek lenni,
talán kár is volna,
megkomolyodni,
felnőttként viselkedni,
jobb volna örökre,
gyereknek maradni,
jó volna újra
megtanulni,
önfeledten kacagni,
táncolni,
énekelni,
önmagunkat és másokat,
őszintén szeretni

2010. szeptember