Hiányod

Hiányod tátongó űr,
Életem egén…
Hol van a varga,
Ki összevarrja
Úgy, hogy
Esőt, szelet,
Át nem ereszt?
S ha kell, sátorként
Megvéd,
Mint puha hó, mely
Megőrzi termőföld
Nedvét.
Vagy anyóka, tűzforró
Gesztenye melegét,
Télvíz idején,
Kályha tetején.
Hiányod érzem
Szüntelen,
Csak lennél
Itt velem,
Mert nélküled
Fél ember vagyok,
S élni sem tudok,
Ha
Nincsen nekem
Másik felem.
Hát jöjj, és hozd el
Sátradat,
Takarj be puha
Hó alatt,
Csillapítsd éhem
Tengerét,
Hámozva forró
Gesztenyét.
…Mert hiányod tátongó űr,
Életem egén!

H. Gábor Erzsébet