Villanás
vörös hajad lobbanása
lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőid szórtad
a betont tördelő hőségben
rám villant szemed
mikor az
“ajtók záródnak”
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még felém hintettél egy
mosolyt és karcsú tested
beleolvadt a mindenkibe
mosolyod zsebre vágtam
ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd helyresimítom
és nyár lesz
Tisza P. Imre
Kedves Imre!
Íme a Pillanat, amely bearanyozza a napjainkat.
Szeretettel: Jártó Róza
Tetszett a versed!
Kedves Imre!
Amíg a zsebedből azt a mosolyt bármikor előveheted, addig nem vagy "egyedül"…és az jó!
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Imre!
Mi a szerelem, ha nem az, ha az ember egy "ajtók záródnak" hangulatba bele tudja simítani a nyarat és a költészetet! Neked sikerült, gratulálok,
Gabi