Mester…


MESTER…

Ha szemünkre végső álmot sző a Mester,
S közben ádázul morajlik a tenger.
Hamuban sült pogácsa szénné változik,
Sötét lelkünk már semmin nem csodálkozik.

Mesterünk tudja majd halálunk óráját,
Lassan lefékezi szívünknek moraját.
Mély csend… költözik be az emberi testbe,
Ordító siránkozás …könnyek szemekbe.

De megsimogatja „Ő” lágyan arcodat,
Nyújtja kezét feléd, szemével hívogat.
Kedves szavakat mond, de már nem bókokat.

Erőtlenül nyújtod majd Őfelé kezed,
Súlytalanul adod át Őnéki lelked.
E világtól szabadít meg… „Ő”, a Mestered.

2011. 12. 20. Zsámbék.

Nagy Rozália

“Mester…” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!!!

    Köszönöm kedves szavaidat.

    Szeretettel:Rozálka

  2. Kedves Rozálka!

    Versed által még a "Mestertől" sem félnék… szép lett írásod. Puszillak: Maja

  3. Kedves Gyöngyi mami!!

    Nem sietek az biztos!!;)
    De ez csak vers. Köszönöm , hogy itt jártál.

    Szeretettel:Rozálka

  4. Kedves Rózsika!
    Érdekes és végső pillanatot megéneklő gondolataidat olvasva csak annyit tennék hozzá.
    Majd eldönti az ég." Ej , ráérünk arra még"
    Gratulálok sok sikert kívánok.

  5. Kedves Ildikó!!!
    Nem mindig annyira rettenetes az "élet" mint amilyennek lefestjük.;)
    Vannak mikor a gondolatok csak jönnek, nem igazán van alapja.
    Köszönöm , hogy itt jártál.

    Szeretettel:Rozálka

  6. Kedves Rozálka!
    Remélem a "mester" megbukott, és csak a potvizsga után kapja meg a diplomáját!- hogy minél később legyen az a pillanat, mikor "kézbe" vesz.
    Szerető üdv Ildikó

  7. Drága Rózsikám!!!
    Egyszer úgyis eljő Ő ….de addig!!!

    Sok puszi:Rozálka

  8. Drága Zsikém!!!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy az első idei hozzászólást "pont" tőled kaptam.

    Szeretettel:Rozálka

  9. Kedves Rozálka! Szeretettel olvastalak most is. …Hát igen, ha jön Ő, akkor már "mese" nincs.
    Szeretettel:Zsike:P

Szólj hozzá!