Soha nem késő

Soha nem késő

Egy nap, két nap, három nap,
a körforgás ugyan az.
Reggel kapkodás, nappal munka,
este, alig van időd családodra.
Rövid kérdések,
kapkodó válaszok,
agyad már máshol jár,
mire megkapod.
Mosolyod elmarad,
vagy nagyon ritka,
nem is gondolsz rá,
hogy valaki várja.
Lelket melengető
apró dicséretek,
idejét sem tudod,
mióta elvesztek…

Szíved kalitkában,
lelked bilincsben,
úgy érzed rab vagy
saját testedben.
Soha nem késő
változtatni,
csak merni kell,
egyszerűen ennyi.

Szemed mosolyogjon,
kezed simogasson,
körülötted, senki ne riadjon.
Öleld a gyermeked,
csókold a kedvesed,
meglátod mennyire
jót tesz, testednek, lelkednek.
Tárd ki a szíved,
nyisd ki kalitkáját,
családod, barátok
hidd el, meghálálják.

Időd nem lesz több,
de boldogabb leszel!

“Soha nem késő” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves [b]Klári Magdi[/b]!

    Jó lenne egy kicsit nyugodtabban, egymásra jobban figyelve élni a mindennapokat. Nyugdíjasként én már megtehetem, de sajnos a környezetemben nagyon sokan élnek úgy, mintha taposómalomban lennének. Köszönöm a látogatást, szeretettel(l)Kata

Szólj hozzá!