Fekete éj
Ha a csillagok feljönnek, a Nap lemegy.
Az éj fekete köpenyével mindent befed.
Lelkem is komor ruhába öltözik,
Mert szívembe ismét a fájdalom költözik.
A sors kegyetlenül magára hagyott.
Boldogságot eddig is oly ritkán adott.
Szenvedek most is egy kínzó érzés miatt,
Zúzott lelkem reménytelen szerelmet sirat.
Megöl az érzés a szívem meghasad.
Az égető kíntól mindjárt megszakad.
Istenem, könyörgöm, segíts énnekem!
Kérlek téged, ne hagyj így szenvednem.
Add, hogy őt végre magamhoz öleljem,
S cserébe ezzel, életem befejezhessem!
Tóth Melinda
Kedves Melinda.
Lélekből fakadt sikolyod átéreztem, mert az idő megtanított minden hasonló érzés birtokosává tenni.
A ritmus a sugallat mélyen hatott rám. Tehát gratulálok neked, hogy szavakba tudtad ölteni a lelked érzéseit. sok sikert kívánok szeretettel Gyöngyi.
Drága Melinda, fájdalmas versed kínzó szenvedés Neked. Végy erő magadon!
Szeretettel gratulálok: Radmila
Kedves Meli!
Keserű hangulat, lelki gyötrelem, fekete éj…
Csak rajtad múlik, hogy elmúlik-e…
Tetszik nagyon!
Szeretettel
Ida
Kedves Melinda!
Versed mint vers kitűnő. Viszont az érzést ami ihletett, nem irigylem! Jön majd aminek jönnie kell.
Erős hit, és elszántság!
Szeretettel!
Péter
Kedves Melinda!!!
Ehhez a vershez csak gratulálni szabad.
Ez egy nagyon gyönyörű még egyszer a boldogságot óhajtó kis ima , melyet nagyon szépen írtál meg.
Nekem nagyon tetszett.
Szeretettel olvastam, és gratulálok.
Rozálka
Köszönöm Nóri!
Örülök, hogy tetszik. 🙂
Meli
Kedves Melinda!
Szép és szomorú versedhez szeretettel gratulálok! Nekem nagyon tetszik!
További sok sikert kívánok!
Szeretettel: Nóra