Nem lehet
Nem olyan régen agyrém költözött a lelkekbe,
gyöngeségünk erőnket rabláncra verte,
mentő érvek fogjátok meg reszkető kezem,
menekülnék messzire, de nem lehet.
Ágyúk dörgése rezegtette az ablakot,
égen a Hold ijedtében megfagyott,
tántorog bölcsességgel a tisztelet, becsület,
menekülnék messzire, de nem lehet.
Vörös vér itatta szépségesen szép hazám,
bűneinkért most keservesen sír üres szobám,
gyermekeink, unokáink mindentől búcsút vesznek,
sorsukról eszeveszettül mások döntöttek.
Menekülnek messzire, mert menni kell.
Nem vádolok mást, csak a generációm,
elvettük millióktól a szebb jövőt, amíg
pár ezer ember a felhőkig röpülhet,
menekülnék messzirem de nem lehet.
Eljött az idő, most szamárordítás veri fel a csendet,
vaddisznók hada röfögve előre rombolva csörtet,
társadalmi barikádok üresen az égre merednek,
menekülnék messzire, de nem lehet.