Versgyerek

Dédelgeted versedet
Olyan, mint egy kisgyerek,
Elkéri a lelkedet,
S könnybe borítja szemed.

Első széllel útra kél,
Egyszer talán célba ér,
Bár nem kell, hogy így legyen,
Csak dobogjon szívekben.

Adjon erőt, nevetést,
Amikor kell, feledést,
De ne legyen toborzó,
Gyilkosunkká váló szó.

És mire az est leszáll,
Majd szépen hazatalál,
Belefészkel ölembe,
S meséket mond örökre.

Drgács Gabriella