…akarok lenni…

Összes megtekintés: 477 

…akarok lenni…

Szélszava űzzed a télfagyot,
angyalom hozzad el a tavaszt,
láss’d! – szorongószél vagyok,
megjártam északot, hidegen
egy megfagyott szívről szaval,
a csendtükrök tócsák felett
repednek, s riannak a tavak,
recsegő gyönyörrel erednek,
s a körökbe örökre benne marad!
Felfordított lelkeken üvöltve
fújok én, savasan hull a fájó
lét, jéggé fagyott zuhatag
állja el utamat ha elhal az én…
Dühöngő semmibe akarok valami
lenni, szeretve valakit szeretni,
megcsitulni, s lenni tavaszi szellő,
kék egeden suhanó felhő…

V. Gy. Mont’y

“…akarok lenni…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!

    Ez nagyon komoly!
    A tartalom mesél a vers írójáról, csak tisztelettel gratulálni tudok neked.

    szeretettel :Rozálka

  2. [i][color=#006600][u]Kedves Mont'y – barátom ![/u]

    Versedet hatalmas átütő erővel írtad meg, és mélységes érzéseket látok bennük kavarogni….

    [b]Igazi művészvers annak is a javából ![/b]

    [u]Barátsággal ![/u]

    keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!