…akarok lenni…

Szélszava űzzed a télfagyot,
angyalom hozzad el a tavaszt,
láss’d! – szorongószél vagyok,
megjártam északot, hidegen
egy megfagyott szívről szaval,
a csendtükrök tócsák felett
repednek, s riannak a tavak,
recsegő gyönyörrel erednek,
s a körökbe örökre benne marad!
Felfordított lelkeken üvöltve
fújok én, savasan hull a fájó
lét, jéggé fagyott zuhatag
állja el utamat ha elhal az én…
Dühöngő semmibe akarok valami
lenni, szeretve valakit szeretni,
megcsitulni, s lenni tavaszi szellő,
kék egeden suhanó felhő…

V. Gy. Mont’y