Az én Anyám, az én Anyám egy szent!
Ki születésem percétől megtett mindent.
Megadott mi kevés erejéből tellett,
Nekem csak mosolyognom kellett.
Az én Anyám, az én Anyám, soha nem volt boldog!
Mert neki nem jutott más, csak a gondok.
Élete értelme három imádott gyermeke,
Nem volt neki igaz barátja, sem kedvese.
Az én Anyám, az én Anyám, egy rendkívüli ember!
Ki az élettől várni semmi jót nem mer.
Kevés a szeretet mit eddig kaphatott
Ha nem volt semmije, akkor is hallgatott.
Az én Anyám, az én Anyám sokkal jobb mint más!
Élete a sok munka, és az örökös rohanás.
Az évek csendben elmúltak felette,
Mindenhez van kedve, de sajnos kevés az ereje!
Az én Anyám, az én Anyám, de féltem Őt!
Tolnám mind messzebb az időt,
Az időt mely könyörtelen de eljön,
Már most tudom, Nélküle oly üres lesz a jövőm!
Bartis Ilona
[center][color=#333399]
[u]Kedves Ilona ![/u]
Szép versed az igazi önfeláldozásról szól….
Ebben az idézetben – szintén erről van szó egy igazi klasszikustól:
József Attila
*A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –
1931. jan. 6.
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/center]
Kedves Ilona!
Nemcsak nagyon szép, ahogy Anyukádról írsz, hanem a vers üteme is tökéletes! Szívesen olvastam! És lehet, hogy annak a drága léleknek nem volt igaz barátja s kedvese, de van egy ilyen gyermeke! Aki ennyire szereti, és értékeli az Ő önfeláldozását! Azért ez nem kevés!