Orpheusz-kísértő
Kungl Sándornak*
Nagy, kék szív: tenger! Lánggolyó Nap!
Láttam, ködcsordát terelt a virradat,
kardként suhogó nádak vettek körül,
fűzfák lopták el arcomat: Orpheuszt
kísérteni szálltam tajtékzó vizekre.
Sírnak a bokrok, rínak a fák amerre
járok, lépteim halálba-lovagolt
ősök csontjain harmatgyöngyös füveket tiport,
mélyből jöttem nagyon, a lélek rettenetét
hallgató mélyből, kövek konokszép szívét
karcoltam, tündöklő átkok borától
részegültem, vadvirágos mezők sóhajtozását
hallottam, hallottam én, mert hitemet
kiszolgáló menedék lett az ének!
*Volt iskolaigazgatóm.
Dudás Sándor
Nekem is nagyon tatszik a versed.
Szeretettel gratulálok: Mila
Tetszett nekem is! A legjobban eddig!
szép kötői képek, és a gondolati ritmus is lüktet a sorokban. Nekem is ez tetszett idáig a legjobban.
Grt: Csaba
szép….jó vers….azt hiszem rád fogok szavazni
egyetlen szó nem tetszik benne: a "rínak"…….
gratulálok….