Tavasz
Ébred az élet, a napsugár szórja
boldogan, s bőkezűn friss aranyát,
nyílik a sok virág, s illatát ontja
a fáradtan nyújtózó kis aranyág.
Dobban a Föld szíve, szusszan a lelke,
lágy tavasz sóhaja messzire ér,
libben a fényben egy szép szárnyú lepke,
madarak víg dala messze kísér.
Bokrokat cirógat langyos fuvallat,
hajnalnak fényében fürdik a folyó,
az égen a nap is vidáman ballag,
ezüstfényű tükre a hűs vizű tó.
Fűzfaág integet, dúdolgat halkan,
boldogan bólint, a tél messze jár,
zöldellő lombokkal így üzen majdan,
haját kibontva a sokszínű nyár.