Ezer egy éjszaka
Kíváncsi kamasz űzte az ármányt,
hogy mártír lehet a földi mennyben,
felfedezheti egy éji buja csendben,
ezer angyal ölében a szivárványt.
Ahogy felnőtté vált a színek fakultak,
torkát mardosta az elhalt tüzek füstje,
szemében ott csillogott Júdás ezüstje,
levegőjét elszívták a végtelen alagutak.
Visszhangzott benne a sors végszava,
hangfoszlányai sorra mind elnémultak,
megváltó fényt szitáltak az egérutak,
a kínok csontba vésték: egy ezer éjszaka.
Ilyés András Zsolt
Kedves Zsolt!
Valóban izgalmas a versed. Örömmel olvastam a szépen megírt sorokat.
Szeretettel: Jártó Róza
[u]Kedves Zsolt ![/u]
Kemény vers, mint talán az a legény, aki írta ! Jó a szöveg !
Üdv. Neked ! – keni –
Kedves Zsolt!
Szeretettel gratulálok. Versedben "izgalmas" témát boncolgatsz, amúgy markáns férfi módjára. Tetszett.
Szeretettel: Zsuzsa