Tengernyi érzésnek egyetlen kondérja, testünk
ad lakhelyet mindannak, mi szép-fájdalmas terhünk –
amivel kavarjuk, a fakanál magunk lettünk…
s küzdelmünk a lelkünkkel, hogy vesztünk-e vagy nyerünk,
ezt bizony nem szabadna háborúként megélnünk.
Hisz míg fiatalon rugalmasan hajlunk-kelünk,
évek szálltával erősebb fűszerrel keverünk.
Az ízekhez módjával, komótosan felérünk.
Egyre érettebbé válunk a kornak ölében,
bár ringat bennünket, s néha elrejt köntösében –
altatót ne várjunk tőle, tűnt évek tövében.
Kevergetve a folyton gyülemlők özönében,
üstházunk gazdagsága úgy telődik gőzében,
hogy fürdik a boldog mámor élet-örömében.
S ha figyelnénk magunkra a szívünk börtönében,
kinézhetnénk rácstalan ablakán, özön fényben.
Akkor megláthatnánk azt is, amit elfeledtünk,
amit a nagy kifőzésben lehet, hogy megettünk (?) –
szétcsócsáltuk, porrá-rágtuk, amíg öregedtünk
a maradék-csonton pedig azon főhet fejünk,
vajon melyik mivel tartozhatott – míg „élt”- nekünk.
Vallom, az ötödik x után, eleget töprengtünk
már az élet-hintán…feltöltődve kéne vennünk
kincsünk, mert gazdagság áraszt minket, bennünk.
Nyurga perceket időzni ezzel… mi késztetett?
talán az, miről beszélni alig-alig lehet –
mert igen, megváltottuk az irányító jegyet,
és uralni próbáljuk a bánatot, szerelmet,
meregetnénk ki fájdalmat kínt és veszedelmet,
fazekunkba csak öröm, boldogság kereskedhet.
De hallgatjuk a tényt, miként parádésan nevet
felénk a sors: teremtve ember, ez mind neked lett!
…és ez alól felmentést még soha, senki nem lelt.
Lambrozett
Kedves Dávid! 🙂
Tiszteletet érdemel a kitartásod, amiért a fent említett okok miatt mégis átverekedted magad a tartalmon. 😉
Ez (talán) már nem is bokor, hanem halmaz. De nem sokat gondolkodtam akkor rajta, így kívántam létrehozni, ami bizony (nekem) nem volt oly könnyű. 🙂
Remélem azóta kipihented magad…:)
Köszönöm a látogatást és a kritikát. A különféle nézőpontok utalnak lényeink sokféleségére.
Szia. Éva.
Kedves Éva!
A témaválasztás számomra szent, nem is minősítem. A forma tekintetében fárasztó volt a sok-sok bokorrím (-ben/-ben/-ben/-ben, stb) egy ilyen, amúgy is hosszú vers esetéBEN. Legalábbis számomra. Számodra könnyebbség lehetett…
Drága Rozálka! Így volna való, ahogy Te teszed. 🙂 Hogy magad irányítod önmagad, s nem másoknak kívánsz megfelelni. Az lenne legideálisabb, ha képesek lennénk mihamarabb túllépni a – számunkra – negatív dolgokon,
s kevésbé gyötrődnénk rajta. Erről van írásom is, valószínűleg be fogom küldeni. Puszi. Éva.
Kedves Éva!
Elgondolkodtató verset Írtál!
Már én is abba a fazékban fővök réges régen , és saját magam keverem, de egy jó van benne a fűszereket is én teszem bele.
Szeretettel:Rozálka
Jahh, még valami. 🙂 Nem kell folyton tanulságot keresni.
Talán nincs is mindenben…:) Puszi.
Kedves Keni! 🙂
Nem hinném egy pillanatig sem, hogy bármelyikőnk kasszája (kondérja) kiürülne az életünk folyamán. Sőt!
Ez nem az anyagiakról szól, de Te ezt biztosan érted.
Ha erről közelítenék, akkor…nekem sincs semmim. 🙁
Az irigység pedig – akár beismerjük, akár nem – mindőnkben él valamilyen szinten. A bölcsességet, megfontoltságot, tapasztalatot, kiegyensúlyozottságot is lehet sóvárogni, nem csak a pénzt, jólétet.
És még ezernyi dolgot, aminek sosem lesz ára!
Köszönöm, hogy picit többet szóltál, mint szoktál. 🙂
Örülök, hogy olvastál. Éva.
[u]Kedves Lamrozett ![/u]
Végigolvasva igen komoly témakörben írt és mindenkit érintő versedet, jó volt olvasni ahogy az életünket körülvetted.
Sajnos nekem tanulságot még sem adtál, mert én nem tudok már semmit
felmutatni, számomra már haszontalan minden, – én nem találtam semmi jót életemben, mert nem volt mit félretennem !
Az én életem üres kasszával zárul, ne m irigykedhet rám senki – talán ez a hasznom – ebből a világból.
Szeretettel ! – keni –
Köszönöm Zsuzsa, hogy átrágtad magad e kacifántos sorokon. 🙂 Tiéd a dicsőség.;)
Kedves Lambrozett!
Szép számvetésedhez gratulálok szeretettel: Zsuzsa
Drága Lexi! Örülök, hogy olvastad. Valójában abba kellene beletörődnünk, hogy méltósággal viseljük azokat a dolgokat is, amik nem kifejezetten boldogítóak és öröm-építők. Puszillak.
Kedves Lambrozett!!!gratulálok…Igen magunknak keressük a jót-rosszat.S viseljük a következményét…szeretettel…Lexirózsa