Emlék

Emlék

Már ez a nyár sem a régi,
 hol van a lány aki szép volt?
Kóc haja rebben a szélben,
két szeme volt a nagy égbolt,
Kék vize lelkemig ért el,
Csókjai nyárnak a méze!
Karjaival szorosan font
Átölelt indaként engem.
Illatát még ma is érzem
májusi orgona fürtben
Mézelő angyali kürtön.
Ajkai gyöngyöket rejtett
megnyíló szép mosolyában.
Hol van a nyár az a régi?
Messzire szállt a reménnyel.
Arcodat -ködbe temetve
életet szőtt a tavasznak
régen ígért szerelemmel.
Orgona illatú fejfán
Sárgul a pillanat emlék…
Port kavar szél a szemembe
Könnyeket fájdul a lelkem
Hallgatag zokkal az esték.