Mintha
Mintha gyümölcsfáról lehulló
Mézillat volnál, mintha holló
Mérte nyár remegne kocsonyás
Állaidon, mintha elmennél, s
Itt hagynád nyomodat a szívemben,
Olyan forró ez a nyár, akár
Az izzó vastrónus, hol a húsodat
Emberek fogaikkal cincálnák.
A szóba harapnak úgy, mint
Tested egészét széttépik.
Nagy az elégedetlenség, percek
Múlnak el a hullaszállítóban,
Hol a Szépséget cipelik,
A bomló tetemeket, s írják be
A halhatatlanok nevét ember
Húsába, halott, néma betűket.
Ma a vágóhídra érkezett a lelkem,
Sírja szövete a nagy mészárlást,
S dobog a szívem, lüktet rajta
Síri, hangtalan döbbenet, mely
Hasábokra vágja boldog, s
Boldogtalant, felébrednek szemeim,
Kigyulladt az alkonyi csönd.
Sötét van. Károgni kezd bennem
A szellem, igazságot ossz, ne
Maradj benne a földi fertőben!
Székesfehérvár, 2010. április 23.
Elbert Anita
Szerelem és elmúlás. tetszik a felépítés.
Szeretettel gratulálok: Radmila
Kedves Anita!!!ez kemény …gratulálok.Lexirózsa