5–7–5

5–7–5

Csak egy kérdés:
mennyi furcsa végzés
találod végre…

Utána magad te
ostoba istenverte
tiporva párat…

Csak egy kérdés
mennyi kell még szenvedés
kiáltsd segíts…

Hogy ne legyen ott
több bűzös hulla halott
a templomodban?

2

tépnélek széjjel
de felfogta ép ésszel
az ösztön soha

3

anyád büszke rád!
kertbe a lelked hamvát
szórja el épp

4

akaratod is
meglett akkor hazugság
mondtad ott igen

Hargitai Győző

“5–7–5” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Győző!

    Ne keseredj el, de néhány helyen csaj 4 az az 5 és 6 az a 7! Bár nem tudom, haikunak szántad-e őket vagy csak a szótagképlet egyezik, de a tradicionális haikuban nincsenek rímek és megszemélysítés, természeti képet fest meg az adott szótagszámmal és ha igazán jót akar valaki alkotni, némi filozófiai csattanó sem árt, sőt talán kötelező! Talán nem sértelek meg, ha a magam kútfőjéből egy példát idemásolok:

    Látod? Gyertyafényt
    sír a lemenő napfény!
    Csorduló fénykönny!

    Cs Nagy László

Szólj hozzá!