Tor
Úttévesztő létemben kutatok
fuldokolva, markolom a múltam.
Habot képezve, betakar,
morajló csendembe zakatol.
Mint lávatölcsér száját nyitja már,
de csak némaként tátikál.
Ordíts, ha mondom! Zihálj!
Hörögd fel életem zagyát.
Hányd ki magadból mocskomat,
s nyisd végre ki holtomat.
Kiáltsd a múltat jelenembe,
lelkem ne senyvessze veszte.
Teríts meg szépen, díszesen
létem felett tort ülő, vendégemnek.
S ha torkán akad a falat,
ezt már nem én tettem.
Tor után
Halotti torban születő lelkünk,
levetve mocskát, születik ujjá,
szeplőtelen csecsből szívja az
új lét, új élethez az anyatejet.
Porból leszünk, s porrá leszünk,
küzdelmünk permanens sora ez,
de a porból ujjá születni kegy már,
nem csak egyszerű “művelet”.
Kozma Zsuzsanna
Köszönöm Drága Zsófi!
Örülök, hogy azt olvasod, amit szándékom volt irni. Köszönöm értő, szeretős olvasásodat!
Szeretettel ölellek: Zsuzsa
Drága Zsu!
Kemény vers. Én nem a haldoklást, és a halál utáni vágyat érzem ebben, sokkal inkább az élni akarást. Az ember akkor tudja teljességgel élni az életét, ha néha számot vet. Véleményem szerint ez egy számvetés, mintsem halálvágy.
Geszk
Drága Katalinom!
Köszönöm szivmelengető szavaidat! A lányom igazi ajándék az élettől számomra, ragyogó teremtés. Hogy mit örökölt és mit tanult, majd szép lassan előbúvik, reményeim szerint sokat, és erre büszke is vagyok. De nem csak Ő van nekem, van még két idősebb gyermekem is, és unokáim is. De itthon már egyik sem lakik.
Szeretettel ölellek: Zsuzsa
Drága Rózsám, Lexirózsám!
Szivből köszönöm szép szavaidat, de még nem készülök meghalni, bár ez nem választás kérdése. A pozitiv gondolkodás – bár segit – de nem segit. Úgy sem rajtunk múlik. De a második versben ezt le is irtam, igy is érzem.
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsám!!! versed mint mindig csodás.De ne akard még a haldoklást….gratulálok.Lexirózsa