A dal végén

Ó, az a kéz
egykor megpendítette a húrt,
mely megszólalt halkan,
és az a hang, az én vagyok.
Szól a dal,
hol halkan, hol hangosabban,
s életem a vékony húr
a szeretetből faragott hangszeren,
melyen játszik önfeledten
boldog mosollyal időtlen arcán
a mindenséget teremtő
szent kéz,
melyben megpihenhet lelkem,
ha a dal majd egyszer végett ér.

Habos László