Tudom, mi összetartozunk.

Tudom, mi összetartozunk.

Emlékeink között börtönbe zárva,
a kimondott szó sebeket ejthet.
Sóhajaink magasra szállhatnak,
s a vágyaink kihűlhetnek.

Színes világban élhetünk mi,
de vigyázni kell a szavainkra.
A varázslat hamar eltűnhet akkor is,
ha érezzük, mi összetartozunk.

Egyszerre vert már a szívünk.
Láthatatlan szárnyainkkal
repkedtünk a csillagok között
szabadon és önfeledten.

Együtt ültünk fel a csillagszekérre,
Szikrázott a lovak patkója a Hadak útján.
Szemedben visszatükröződött
az összes csillag fénye.

Bizsergett a bőröm, ahogy átöleltél.
Éreztem tested melegét, illatát.
Leheleted átjárta arcomat.
Lubickoltunk a szerelemben.

Távolból már látni lehetett.
Valami készül. Komor, sötét
fellegek falták a csillagfényt.
Orvul támadtak, mint a tolvajok.

Szavak szavak szálljatok messze.
Hozzátok vissza a boldog időt.
Én nem hiszem, hogy csak ennyi volt.
Én hiszek a szerelem mágneses erejében.

Révész Jánosné – Klára/ Clarisz