Tavasz váró

Tavasz váró

Messziről felbolydul egy riadt madár,
egy kisrigó, vagy bagoly huhog talán?
Lágyan imbolygó hangokat hallgatom.
Hirtelen egy szarka csörögve zajt csinál.
Tűnik a fehér éjszaka, a Hold, a hó olvad,
fénye gyúl a tegnapi szürke nappaloknak.
Lépésenként ígérte a tavasz, hogy eljön,
csak kivárni oly nehéz, míg virágba borul.
Számolom a hónapot, ez itt már március.
Látni vélem zöld fényben fű nő a réten,
harmat cseppek az ujjongó pipitéren
és illatcsapdában vergődnek a méhek.
Zavarban vagyok, örök a tavasz nekem,
fújhatnak böjti szelek, rózsák vöröslenek.

“Tavasz váró” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Képzeld Icu! Már igazi tavasz van! Örülnél.

  2. "Látni vélem zöld fényben fű nő a réten,
    harmat cseppek az ujjongó pipitéren
    és illatcsapdában vergődnek a méhek.
    Zavarban vagyok, örök a tavasz nekem,
    fújhatnak böjti szelek, rózsák vöröslenek". Nagyon szépen várod a tavaszt..kedves Ilona…gratulálok: Maria

  3. Kedves [b]Éva (Rezeda), Kata, Magdi[/b]
    Nagyon örülök, hogy tetszik a versem. (f) Nem hiába, várjuk a tavaszt mindannyian!
    Szeretettel, öleléssel
    Ica

  4. Kedves Ica!

    Szeretettel gratulálok gyönyörű tavaszt váró versedhez.(f)Kata

Szólj hozzá!