Egy szép délelőtt


Egy szép délelőtt

Nézd a hegytető felöltözött! Subája hópalást,
tollfehér, puhára varrta néki Télanyó.
Végre megpihenni, s álmodozni volna jó!
Rőzse lángja ég, a kisszobát a béke járja át.

Hegygerincen, árva fák merednek égre felfelé.
Semmi nincs. A fészek ágra fagyva – holt a táj –
kardra tűz a durva szél, a csipkedése fáj.
Hó borítja már a háznak udvarát, a kert felé.

Jó ma Kedves így, ölelve ülni itt a tűz előtt,
tudni – csókra várva – lázas ajkad óhaját,
s vágyba elmerülni, álmodón. De szép e délelőtt!

Brilljegekbe vési szél, süvítve, sóhaját,
s táncra kérve Télleány hevét – cibálva vén fenyőt –
büszke városunkra szórja szűzi porhavát.

H. Gábor Erzsébet

“Egy szép délelőtt” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Zsikém !!!!
    Örömmel nyugtázom, hogy időt szakítottam versedre, mert kár lett volna kihagynom…Szerettem …
    puszi…Rozálka

  2. Kedves "Eduárd"!

    A "grófi" neveid közül ezt találtam a legszimpatikusabbnak, azért szólítalak így, remélem nem bántalak meg vele.
    Szeretem a nevén szólítani azt az embert – aki megtisztel a kommentjével – akinek válaszolok.
    Köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet, és köszönöm az értő hozzászólásodat is.
    Kedvelem azokat a kommenteket, amiben nemcsak annyit ír valaki, hogy ez, vagy az, nem jó, hanem ki is fejti, hogy véleménye szerint mi nem jó, és az miért, mint ahogyan Te is tetted.
    Nem szoktam és nem nagyon szeretem magyarázni a verseimet – szabadságot hagyok az olvasóim értelmezéseinek – de úgy érzem, hogy a figyelmességed miatt meg kell tennem.

    Nos: a "semmi nincs" a holt érzésre akar utalni, (nincs semmi élet) "A fészek ágra fagyva – holt a táj- "Csak, holt tárgyak vannak, szinte kihalt az élővilág.
    A "kardra tűz a durva szél, a csipkedése fáj", ezt nem átélem jelen időben a kandalló tüze mellett, hanem tudom, hiszen, bennem van a tapasztalat.
    A "Hó borítja már a háznak udvarát, a kert felé" pedig, egy kis gondolati híd akar lenni, mely visszavezeti az olvasót ismét, a jó meleg szobába, vagy legalábbis, közelebb ahhoz, mint a hegyek.
    A kevésbé "elegáns rím" megjegyzést elfogadom, azon lehet, módosítani bármikor.(átgondolom)
    Remélem, elég alapos, és "kimerítő" a válaszom, kedves "Eduárd".
    Azért örülök ám, hogy tetszett a vers, és az különös örömmel tölt el, hogy "észrevetted" az időmértékes ritmust, és mívesnek minősítetted a verset. (ha jól értettem)
    Szeretettel fogadtalak Téged is.
    H.Gábor Erzsébet (hzsike):P

    (Olvashatnék esetleg Tőled is néhány verset valahol?)

Szólj hozzá!