Jártó Róza
Ünnepel a város
Ünnepel a könyvtár, lassan 100 éves,
Az öreg költő csak szép szóra éhes,
De helye nincs az ünneplő városában
Mert a baráti kör kilökte magából.
Mondd, mit ér a költő, ha 70 éves?
Mit ér a szó, vajh; s kihez ér majd el?
Mert elmegy a kedves, de drága barát,
Viszi magával a szép szóra éhesek
Senki által meg nem halló sóhaját.
Megy a gyermek az utcán, és nem dúdol dallamot,
Hisz a város nem tűri a koros dalnokot,
Aki taníthatná, akár a kisdedet,
Hisz a barát csak drága, de nem módi neked;
Lassan kiürül a dalnokok széksora,
S a majd 100 éves könyvtárnak ajtaja
Is bezárul, mert nincs már, ki belépjen,
A 70 éves dalnokok széke üres régen.
S a gyermek csak áll, szívében régi dallamok,
Amiket még a koros költőktől hallhatott…
Jártó Róza 2019.
Köszönöm kedves szavaitok! (f) Róza
Kedves Róza!
Van igazság a soraidban. Írunk, írunk, de vajon kinek? Viszont, ha valakihez elmegyek és elolvasom egy-két "művem", akkor tetszik neki. Aztán, ki tudja, ha már nem leszünk, talán előkerülnek az írásaink is.
Szeretettel: Rita(f)
Drága róza !
A versírás nincs korhoz kötve . Es mi törtenik ha a költő 70
eves ? Annál jobb verseket ír !
Nagyon szép soraid elgondolkoztatóak !Sajnos nem az idősebb költő a hibás ,hanem a rendszer ,mely nem tanítja meg a gyermekeket ,az olvasás müvészetére !:]
Sok szeretettel olvastam ……Babu(f)