ESTÉK
Ködbe csavart őszi esték,
Sárga- barna – zöldes festék.
Nyirkos – nedves – földi illat,
Forró nyári fény elillant.
Itt ragadt a röpke nappal,
Hosszú éji pillanattal.
Fákról hulló fáradt levél,
Most a megnyugvásról mesél.
Kopasz fáknak alvó ága,
Rajt csivitel egy madárka.
Egy madárka aki árva,
Kinek megfagyott a párja.
Egy bokornak ága rezzen,
Egy madárka mellé reppen.
Vidám párrá állnak össze,
Nem gondolnak hosszú őszre.
Üres utcák – sivár élet,
Négy fal között minden lélek.
Világító ablakszemek,
Kacsingatnak – integetnek.
Most a lélek megnyugodhat,
Fáradt testek elszunnyadnak.
Összegyűlünk négy fal között,
Szívünkbe szeretet költözött.
2012. 12.
Nagy Rozália
Kedves Ili!
Köszönöm szépen , hogy idődből rám is szántál kicsit.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Éva!!!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat, amik számomra most lelki támasz..;)
sok szeretetem
Rozálka
Kedves Rozálka!
Kellemes, jó hangulatú versed örömmel olvastam.
Remek ez így is(szótagszám ide, vagy oda:)))
Szeretettel: Éva:D
ROZÁLKÁM!! SZERETETTEL…LEXIRÓZSA
Kedves Éva!
Minden szavaddal egyet kell értenem…teljesen igazad van……(lóg egy szótagom).:o
Szeretettel és köszönettel:Rozálka
KÖSZÖNÖM KEDVES LEXIKÉM!!
puszi
Rozálka
Nagyon tetszik, de a legutolsó sor nem passzol. 🙂
A szótagszámból adódóan (is) megtörik a ritmus.
– addig következetes nyolcas –
(pl. szívünk szeretetbe szövött) Éva
Angyalkám-Rozálkám!! Úgy legyen..gratulálok.Lexirózsa