Most már én…

Most már én…

Most már én teljesen megnyugodtam.
Nem vágyom, és nem kergetem.
Ha jönni akar, bizonyára jön,
s ha nem, hát akkor úgy legyen.

Ülök a semmi közepén pőrén.
Emberek közt egy idegen.
Felemelt fejjel és cseppet büszkén,
ha így kell ennek lenni, hát legyen.

Átfolyik rajtam a vágyak súlya,
csendes melegből figyelem,
merre tart s vajh ki hajtja újra
és újra, szünös-szüntelen?

Megadom magam, nincs akaratom,
csak végtelennyi türelem.
Boldogság, hagyom, hogy rám találjon.
Üres vagyok, és élvezem.

Most már én teljesen megnyugodtam.
Nem vágyom, és nem kergetem.
Mit a valóságról eddig tudtam
porba írom és feledem.

senki alfonzina

“Most már én…” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Fogalmam sincs honnan sikerült most előhalásznotok ezt a verset 😀

    Kedves Gyöngy, köszönöm szépen a szavaidat! ilyen hosszú kommentet még senkitől sem kaptam B)
    Általában nem foglalkozom vele, hogy ki mit érez ki a versből, de ha, pont azt, amit közölni szerettem volna, az nagy öröm számomra.
    Lehet, hogy tévedsz, de lehet, hogy én tévedek…;)

    Kedves Ili, köszönöm, hogy itt jártál és a jó tanácsot! 🙂
    (A fórumban már sose tudjuk meg, hogy milyen szóra gondoltál?:D)

  2. Kedves Alfonzina!
    Mint mindig, ez a versed is lenyűgözően jó!! Teljesen értem mondandód, csupán annyit fűznék hozzá, hogy ez az életérzés semmi perc alatt is meg képes változni.
    Nem egy végleges, állandó állapot. Pikk-pakk és változhat minden, mert olyan kevés kell hozzá, bár soraid egy letisztult, nyugodt gondolkodásra vallanak.
    Kicsit nem egy állandó állapotnak érzem Nálad a "Megadom magam, nincs akaratom," igazi mondandóját. Aztán lehet, hogy tévedek!!!:)
    Szeretettel voltam Nálad: gyöngy:);)

  3. Kedves Alfonzia!
    " Ülök a semmi közepén pőrén
    emberek közt egy idegen.
    Felemelt fejjel és cseppet büszkén,
    ha így kell ennek lenni, hát legyen. "
    Nagyon tetszik és, ha így kell lennie, akkor legyen!
    Üdvözlettel: Déva2

  4. Jajj, be kedvesek vagytok, mégis volt értelme beküldeni 🙂
    Köszönöm szépen Rózsa, Péter, lambrozett, zsike, hogy elidőztetek kicsit itt, most már én teljesen boldog vagyok 😉

  5. Kedves Alfonzia!! talán nem tudom…te még szép fiatal vagy. De én már a szerelmet nem kergetem ,vágyom. S te biztos nem erre gondoltál! De nekem így is csodás a versed s bele élem az én kis érzéseim…köszönöm..Lexirózsa

Szólj hozzá!