Korán jött nyár

Korán jött nyár

Szokatlan vigyorral ült rügy fakadásán,
hintázott vígan eleven, zöld szín-skálán,
s míg bukfencet vetett zsenge gyepszőnyegen,
tarkaságot sürgetett csókkal lelkesen…
Mohó ifjú volt egy leheletnyi ingben,
egyetlen vággyal, hogy mindent megérintsen.
Rózsákat akart, ha már nincsen korhatár.

Ó, hogy reszketett a hajnali harmatban,
szakadt százfelé a zúgó szélviharban.
Hullott mosolyát őrzi sok-sok vadvirág.
Még könnyeivel küzd, de évődik, mert nyár…
csitítgatón simul dühvel, haragvással.
Táncol az esőben csupaszín ruhában,
derűt ígér boldogan… felnőtt végre már.