Black Ice : Gólyahír
Naptalan hajnal lennék, hasadok mint a szív,
éltető sugarad mélyen, felragyogva, életre hív?
Sorsra akasztva lógok, a csomóm bogozva ki,
elhimbáló semmi, eme szeretlek örökké, mai!
Érthetetlen szívdobbanások, bent, érted minő,
érinthetetleneket éritek, miért te vagy kétkedő?
Lelkem haván haladva el, rózsák nyilának ki,
mondva vágy, árny, fénylény, érezd a vége mi!
Szomjazó fuldoklásom íme, pap kell ide s hívő,
időfolyam ma úszik, mindenségbe létezve, ki ő?
Szerelemi magzatvízébe merít, gondolában rí,
éden grátisz tiszta csók, add, legyél valaki aki!
Millió darab boldogság talizmán, de egy a nő,
elcsitítgass, árva percem magadé, lészen vivő?
Szárnyatlan madárként, vadmocsár s gólyahír,
bal kezem beléd kapaszkodik, a jobb, neked ír!