Út fényből a fénybe


Út fényből a fénybe

Nem ez a földi élet a minden,
csak porszemek vagyunk, a mindenségben.
De él bennünk az Isteni lélek,
halhatatlan magja a mindenségnek.

Egy-egy külön világ minden ember,
fény világából földi küldetéssel.
Cél: útját bejárva hűségesen,
a menny fényességébe visszatérjen.

Ám a hűség nem emberi erény,
sátán szavára igaz útról letér.
Csak feléje nyújtott Isteni kéz,
megragadása számára a mentség.

Szeretet fényhídján érint e kéz,
sugározva Isten mennyei fényét.
Védi ne szívja magába a mély,
hamis csillogás, világi fényesség,

Vándorút végén ragyog égi fény!

Schvalm Rózsa

(2010-08-13)

“Út fényből a fénybe” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ili!
    Örülök, hogy tetszik a versem, köszönöm kedves szavaidat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Ari!
    Köszönöm kedves véleményedet és jókívánságaidat.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Ica!
    Így igaz, köszönöm. Örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Lexirózsa!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

Szólj hozzá!