Reménytelenül

Vándor, aki megállt, s kémlelte a messzeséget,
a kitaposott széles utat nem találta,
nekiindult hát a végtelennek tűnt nagyvilágnak.
Az egyik hegyet megkerülte, a másikon áthágott
útjelzője csak a szíve volt, és a csillagok.
Vitte szíve, a megszaggatott, a széjjeltépett,
amit ő, oly boldogan annak a szép leánynak adott,
akitől ajándékként kezébe vándorbotot kapott.
Vándor, aki megállt, s kémlelte a messzeséget,
a keskeny úton egyedül maradt, oly egyedül,
akit még a remény is elhagyott.

Habos László