Vonat ér be a vérbe
ha itt vagy fény megy fény után
csókomtól ragyog a kezed
s szenvedélyem zászlórúdján
bájos arcod selyme lebeg
megnyugvást mindig a csönd ád
szívedben forró rím vagyok
mozgalmas égbolt a zöld ágy
öleléseink csillagok
sodor egy misztikus varázs
örvénylik bennünk az éjjel
belobbant a testi parázs
árad a vágy szerte széjjel
bőrünk alatt minden lángol
költőnk most nem csak képzeleg
melled katedrálisáról
imákat oszt az élvezet
édenünk páráin nézve
mind homályosabb a hiány
kéjvonat ér be a vérbe
s lényed lényem egyet kíván
Magyari Barna